Nem fogom elfelejteni azt a pillanatot és azt az egyszerre megkönnyebült és megdöbbent arckifejezést, amit a visszajelzést küldő kedves ügyfelemen láttam, mikor meghallotta a konzultációnk során, hogy papírforma szerint milyen összeg körüli gyermektartásra tarthatna igényt. Az egyedülállóvá vált édesanya kamasz lányával maradt a bérelt lakásban és alacsony fizetése mellé havi 15.000,- Ft-ot adott át az édesapa tartásdíj címén. Igen, jól olvasod: egy gyermekre havi 15.000,- Ft-ot.
A válás hivatalosan még nem indult meg, de mivel az apa elköltözött, a gyermek tartásáról is gondoskodni kellett. Elkezdtünk számolgatni:
- a lakhatás költségeit összesítettük (lakbér, rezsiköltségek), ebből a gyermekre eső rész a teljes összeg ½ része,
- ehhez jött a többi rendszeres költség: ételvásárlás, menza, különórák, sportolás, osztálypénz, színházbérlet, mobiltelefon előfizetés, ruhavásárlás, gyógyszerek, vitaminok egy hóra vetített költsége, a gondoskodással kapcsolatos egyéb költségek (pl. mosószer, tisztálkodószerek): ezekből a nagylányra jutó összeg havi átlaga volt (elég szerényen számolva). És akkor a rendkívüli kiadásokról még nem is beszéltünk.
Mivel az édesapa a kétheti-hétvégi kapcsolatra tartott igényt a gyermekkel, így a gondozás teljesen az anyára maradt, ami miatt az apát terheli nagyobb rész a költségek viseléséből, ráadásul jövedelme is jóval magasabb volt, mint az anyukáé, aki szintén teljes munkaidőben dolgozott.
Szerencsére a férj nyitott volt arra, hogy a válással kapcsolatosan egyeztessünk és a többi kérdéssel együtt ezt is közösen átbeszéltük, levezettük a számok és a gyermektartásra vonatkozó szabályozás alapján, hogy mi lenne a korrekt összeg. Szóban megállapodtak egy olyan havi tartásdíjban, ami mindkettejüknek elfogadható volt és az apa vállalta a rendkívüli kiadások felének kifizetését is (pl. iskolakezdés stb.). Pár nap gondolkodási idő után visszajöttek irodámba és aláírták a teljes körű megállapodást, amivel megindították a bontópert és be is nyújtották a bírósághoz az egyezséget.
Ám ekkor jelentkeztek a kéretlen tanácsadók és jöttek a példák, hogy a baráti körből ki mennyi gyerektartást kap vagy épp fizet. (Kibicnek lenni könnyű és jó tudni, hogy mindenkinek más a nézőpontja, minden eset más. Vélhetően a felhozott példák nem feltétlenül egy olyan légkörben fogant egyezség eredményeképpen jöttek létre, mint a mi esetünkben.) A tárgyalás előtt ebből aztán feszültség lett bennük és köztük is, nem voltak könnyű helyzetben, de a bíróságon már ott volt az aláírt, ellenjegyzett, érvényes megállapodásuk, melyet a bíró jogszerűnek talált és jóváhagyott.
Ha szeretnéd elkerülni, hogy mások döntsenek helyetted a gyermektartásról: hogy belekotyogjanak a kibicek, vagy a bíróságon kelljen hosszadalmas bizonyítást folytatni gyermeked szükségleteiről, jövedelmi viszonyaitokról, akkor válaszd a mediációt és kérj időpontot egy előzetes konzultációra!
Tel.: +36205514273