Nemrégiben volt egy csodálatos közvetítésem: azt hiszem, minden mediátor ilyen esetekre vágyik. Szép kerek válási ügy: családjogi vonatkozásaiban is és a vagyonmegosztásban egyaránt. A felek teljesen elkötelezettek voltak a megegyezésre, bár nagyon sok feszültség volt köztük és képtelenek voltak egymással higgadtan, eredményesen kommunikálni. Mégis minden erejükkel azon voltak, hogy megoldást találjanak a válás során felmerülő kérdésekre.

S hogy miért? Hogyan tud két ember a tapintható feszültség ellenére mégis leülni és pontról pontra áttekinteni az összes kérdést? Elsősorban azért, mert szerették volna, ha gyermekeiknek minél kevésbé megrázó ez a nagy változást. Aztán azért, mert szerették volna, ha nem húzódik hónapokig, esetleg évekig a válás: hanem letisztázva mindent mindketten belekezdhetnek új életük építésébe.

Mivel a vagyoni kérdések is jelentősek voltak, több mediációs ülést igényelt a teljeskörű megegyezés létrejötte. Ezzel együtt sokat beszélgettünk a gyermekeket érintő kérdésekről is: a lakhatásukról, a kapcsolattartásról, mivel mindketten a harmonikus szülő-gyermek kapcsolat fenntartására törekedtek, s azzal is tisztában voltak, milyen fontos a másik szülővel való jó kapcsolat a gyermekek fejlődése szempontjából, a minőségi idő lehetősége. Saját maguk kérték, hogy a megállapodás megszövegezésébe vegyem bele azt a szándéknyilatkozatot, hogy úgy alakítják a mindennapokat, hogy az gyermekeik részére a legkisebb megrázkódtatást vagy kellemetlenséget okozza, és magánéleti döntéseiknél is elsődleges szempontként tekintenek gyermekeik érdekeire, egészséges fejlődésük feltételeinek biztosítására. Az anyagi kérdésekben is tapasztalhattam ezt a nagyvonalúságot, a konkrét tartásdíj összegének meghatározásán és a vagyoni elemek megosztásán túl írásban is kötelezettséget vállaltak arra, hogy törekednek ezen felül is a gyermekek megszokott életszínvonalának biztosítására. Sajnos tapasztaltam már többször is, hogy a tartásdíjat és/vagy a kapcsolattartást szinte fegyverként használják egymás ellen a volt házastársak, itt azonban érezni lehetett, hogy a nyugodt jövő, az együttműködő kapcsolat a célja mindkettejüknek.

Ezzel együtt voltak pillanatok, amikor nem tudtunk továbblépni egy-egy vitás kérdésből. Hogyan segíthet ilyenkor egy mediátor? Ebben az esetben mindkettejükkel négyszemközti beszélgetést folytattam. A hölgy részére ajánlottam fel először, mert éreztem, hogy megakadt benne valamilyen igény, amit nem tudott jól megfogalmazni. Amikor kettesben beszéltünk, felszabadultabban merte elmondani azt a kérést, amit a volt párjának valamiért nem mert közvetlenül kimondani, kiszolgáltatottnak érezte magát és az efelett érzett alaptalan szégyen meggátolta őt abban, hogy felvállalja az igényét.

Ezután a férfival folytattam négyszemközti beszélgetést, ami során úgymond tolmácsoltam a hölgy nézőpontját. Mindezt pártatlanul, ám érzékenyítve a férfit erre a problémára, így megértette, hogy gyermekei édesanyjának a kérése mögött az áll, hogy szeretné kompetensebbnek érezni magát az adott helyzetet illetően, így már vállalhatóbb volt számára is az a kompromisszum, ami végül megszületett közöttük az adott kérdésben.

Hozzáteszem, hogy mindketten benne voltak már a saját önismereti folyamatukban, ami nagyon lényeges, mert valódi szembenézéssel, felelősségvállalással lehet jó döntéseket hozni, békésen lezárni egy kapcsolatot. Hiszem azonban azt is, hogy ez az egyeztetési folyamat is hozzátett az önmunkájukhoz, és még jobban megismerték önmagukat és talán egymást is, ami biztató jele annak, hogy a jövőben is képesek lesznek együttműködni és gyermekeiknek jó példát adni.

Ha hasonló helyzetben vagy, esetleg nehezen fejezed ki a valós igényeidet és szeretnél megnyugtató megoldást találni, keress egy előzetes konzultációra, melynek a mediáció ismertetésére vonatkozó része díjmentes.

Telefon: +36205514273