Próbaválás… menni vagy maradni?

Próbaválás… menni vagy maradni?
Nemrégiben egy fiatal pár keresett fel. Úgy érzik, kapcsolatuk zátonyra futott, de ott a közös kisgyermek, akihez mindketten ragaszkodnak és persze a prózai okok is: a babaváró hitel és társai. Barátként tekintenek egymásra: még együtt laknak a közös otthonban, együttműködnek a kisfiuk nevelésében, gondozásában, osztoznak az anyagi terhekben, de már feszíti őket a változtatás vágya.
Elválni még nem szeretnének, de szeretnék kipróbálni, milyen is lenne, ha útjaik különválnának. Egyetértettek abban, hogy nem szeretnék az „ahogy esik, úgy puffan” módszert követni, inkább elébe mennek a dolgoknak és már most megbeszélik azt, hogy hogyan kezelik a közös életből megmaradt közös szálakat. Azt ajánlottam, hogy nézzünk át minden olyan kérdést, amit egy válás esetén szoktunk: ki hol lakik, mikor ki van a kisfiukkal, hogyan osztják meg a gyermek eltartásának költségeit, hogyan viselik a közös terheket (úgy mint a kölcsön, a lakhatási költségek stb.), ki melyik autót használja és így tovább. Mivel a lakásuk tulajdonjogát nem akarták egyelőre bolygatni, a vagyoni kérdésekkel csak annyiban foglalkoztunk, amennyire az a hétköznapi élet dolgait érintette.
Mindent végigvettünk, és mondanom sem kell: a legfontosabb és leghangsúlyosabb része a megállapodásnak a gyermekkel volt kapcsolatos. Nagy gonddal beszélték át a segítségemmel, hogy milyen szükségletei, elfoglaltságai vannak a kisfiúnak, hogyan lenne Neki ebben a helyzetben a legjobb. Ezek alapján alakították ki azt az újfajta együttlétet és rendet, ami előreláthatólag mindenkinek jó lesz. Elkötelezték magukat arra, hogy az itt még fel nem merülő döntéseiket a későbbiekben is úgy hozzák meg, hogy gyermekük érdeke mindig elsőbbséget élvez, ezért együttműködnek.
Megható volt látni ezt a felelősségteljes és szeretettel teli hozzáállást, az egymással szembeni toleranciát, amivel jó példát mutatnak majd gyermeküknek is.
Remélem, hogy az előttük álló időszak segít tisztábban látni majd, hogy merre tovább. Egy kicsit távolabb lépnek abból az élethelyzetből, amiben megrekedtek és ez új nézőpontokat ad majd a döntésükhöz. Én mindenesetre szorítok nekik.